Pontosan azt sem tudjuk, meddig tart, közben mi fog történni, mi lesz holnap, vagy egy hónap múlva, mégsem engedhetjük meg magunknak, hogy ne foglalkozzunk azzal, milyen változásokkal kell szembenéznünk hosszabb távon. Kezdjük az egyszerűbbel, mit okoz most, közben tekintsünk kicsit messzebb.
A koronavírus mindenkinek jelentősen megváltoztatta az életét.
Ezek a változások a munkahelyek esetében nagyon fájóak, rengeteg kihívással, kockázattal, munkaszervezési teherrel járnak, ugyanakkor sokat segíthetnek, hogy racionalizáljuk a működésünket magánemberként, cégként, de akár társadalmi szinten is. Ilyen racionalizálási lehetőség pl. a távmunka fokozott alkalmazása, ami a probléma ránk zuhanásakor egyszerű kényszer, a vele járó összes technikai, jogi, munkaszervezési, no meg etikai vonatkozásával, másrészt egy remek lehetőség, hogy áttérjünk egy olcsóbb, környezet tudatosabb, időtakarékosabb működési modellre, kihasználva a felhő alapú megoldások előnyeit. Ez persze nem minden munkahelyen, és nem is minden munkakörben reális alternatíva. Ezt a kérdéskört az Innoskart Magazinban jártam körbe egy szoftver fejlesztő cég példáján keresztül.
Ahol a távmunka nem realitás, ott többnyire csak a fokozott odafigyelés, más esetekben szinte csak a csoda segíthet. A pillanatnyi hatás nagyon ágazatfüggő, van, ahol átmeneti fellendülést hoz (pl. élelmiszeripar, futárszolgálatok, magánegészségügy), másutt totális visszaesést (mint turizmus, szórakoztatóipar, vendéglátás). Ezek egyrésze átmeneti hatás – egy malomipari abnormális termeléskényszer után jó eséllyel jön a kompenzáció, azaz a most túlmunkával sem kiszolgálható igényt várhatóan erős visszaesés követi, majd visszaáll a „régi rend”. Hogy ezt hogyan lehet erőforrásgazdálkodásban kezelni, arról később.
Nézzünk egy másik nagy területet, az oktatást. Itt a már jóideje tartó felkészülés még elég messze van a befejezettől, az általános iskolák szintjén hatalmas a probléma. Ahogy a távmunka esetén a cégeknek biztosítaniuk kell az infrastrukturális hátteret, az otthoni munkavégzéshez szükséges eszközöket, ez az iskolák esetében sem lehetne másképp. Ha előre nézünk, itt ez az egyértelmű üzenet; rendszer szinten fel kell készülni a távoktatásra, aminek legfontosabb pillére a jó minőségű, és technikailag hozzáférhető digitális tananyagok elkészítése. Ebben elengedhetetlen a változás.
Nézzük, hogy reagálhatnak a különböző gazdasági és társadalmi szereplők?
A kulcsszó a digitalizáció! Nézzünk pár példát;
Várhatóan mit tesznek a termelő cégek?
Egyrészt, amit a jobbak eddig is, azaz erősítik az automatizálást. Az ipari robotok, az automata gyártórendszerek szerepe felértékelődik. A robot nem kap vírust, nem betegszik meg, nem sztrájkol. Egy újabb járvány esetére ez kockázat csökkentő megoldás, ami általában is csökkenti a HR kitettséget, legyen szó munkaerő mennyiségéről, minőségéről, költségeiről, vagy a kapcsolódó HR kockázatról. Igen ám, de jönnek a logisztikai kérdések. A beszállító tud-e szállítani, a szállítmányozó el tudja e juttatni A-ból B-be, akkorra, amikor az pont szükséges. És itt eljutottunk ahhoz, fenntartható-e ez a szintű globalizáció? A józan ész szerint aligha. Vagy csak egy még magasabb szintű automatizálással. Ilyen irány pl. az önvezető autó, kamion. Szerencsére, ezek műszaki előkészítése folyik. (Erről persze mást gondolnak az utas nélkül maradó taxisofőrök, a leállított kamionsofőrök, de ezekkel az irányokkal nekik is számolniuk kell.) Az intenzív gazdálkodás részeként a precíziós mezőgazdaság, mint irány is tovább erősödik, ami viszont szembe megy az emberiség hosszú távú érdekei közé tartozó biodiverzitásra való törekvésekkel.
Mi várható tehát a járvány után?
A digitalizáció, az automatizálás igen erőteljes megerősödése. A robotizációról nemrégen azt mondták, ott elkerülhetetlen, ahol az adott tevékenység nehéz, kockázatos, gusztustalan, vagy túl monoton. Ehhez képest már ott van (a mesterséges intelligencia brutális fejlődésével, és ebből adódó térhódításával) az ügyvédi, jogi területen, az egészségügyben (akár diagnosztizálási szinten is), a közlekedésben (az önvezető autók, az integrált forgalomirányítás formájában). Ez az eddig is gyors folyamat látványosan tovább gyorsul.
A munkahelyeken a távmunka lehetőségeinek az erőteljes elterjedése, ami viszont ennek egy, a jelenleginél sokkal erősebb munkáltatói kontrollt, „nem szeretem” felügyeletet is okozza majd a munkavállalók számára. Ugyanakkor kellemes mellékhatásként kevesebb irodára, kevesebb mélygarázsra és parkolóra lesz szükség, és a közlekedés okozta környezetszennyezés is csökkenhet.
A virtuális valóság eszköztárának a szélesedése. Ez az iskolai oktatásban, a felnőttképzésben, sőt, a munkahelyeken a napi feladatvégzésben is erőteljes térnyerésbe kezd (végre), és az e-learninggel szerves egységben lesz a mindennapokat jellemző alapeszköz. A digitalizáció már óvodás kortól a gyerekek életének része lesz, nem csak játék, hanem a tanulás roppant hatékony támogató eszközeinek a formájában is.
A kormányok egy része (a veszélyre hivatkozva) egy sokkal erősebb kontrollt épít ki, amiben a technikai fejlődés és a vírus pánik nagy segítséget ad számukra. Ez jó eszköz lehet a bűnüldözésben, és rossz hír a privát szférájukat féltő emberek számára.
További szakmák, sőt, iparágak kihalása. Így járt nemrég a Kodak, de az ő vesztét szimplán a technológiai fejlődés okozta. Most viszont jelentős törekvés indul majd a járvány miatt kockázatosnak bizonyult élőmunka kiváltására az gazdaság nagy részében. Még olyan, látszólag bevehetetlennek tűnő területek is ide kerülhetnek, mint a jogitanácsadás, vagy a szoftverfejlesztés. Persze, nem csak kihalnak, keletkeznek is új szakmák. Az átalakulások most is a szemünk előtt zajlanak, de most látványosan fölgyorsulnak. Ki gondolta volna pl. pár éve, hogy a természetfotózás, vagy a növényvédelem hétköznapi eszköze lesz a drón? Hogy mik lesznek az új szakmák? Nem tudjuk. Amit viszont tudunk; a tanulás, a tudás, az alkalmazkodóképesség, a mobilitás felértékelődik.
A globalizáció csökkenése. Kérdés, mit lát érdekének a nemzetközi tőke. Többnyire azt látjuk, meglepően jól alkalmazkodik a megváltozó körülményekhez, sőt, alakítja azokat. (Lásd Industry 4) Ugyanakkor a távoli termeléssel, szállítással járó kockázatok jelentőségére nagyon rámutat(ott) a járvány, hiába biztosított adott helyszínen a termelés minden feltétele, ha hiányzik az alapanyag, vagy csak egy apró alkatrész. A globalizáció csökkenésének kellemes mellékhatása lehet sokak környezetvédelmi álmainak -legalább részleges- teljesülése, kékebb éggel, tisztább óceánokkal, egészségesebb környezettel.
Mit jelent számunkra ez az egész, azon túl, hogy szeretnénk túlélni emberként, cégként, nemzetként?
Elfogadjuk, hogy a távmunka időt szabadít fel az egyénnek, költséget takarít meg a cégeknek, csökkenti a környezetterhelést, ami hasznos egészségügyi, környezetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt, azaz társadalmi szinten is. Esetleg képesek leszünk belátni, hogy a járványok esélye drasztikusan csökkenthető a nemzetközi utasforgalom csökkentésével. (Tudom, még a gondolat is fájdalmas).
És hosszú a sor.
Néhány hónap alatt bőséges tapasztalataink lesznek egy megváltozott életről, amiket amúgy talán évek alatt sem szereztünk volna meg.
Nagy kérdés, hasznosítjuk-e ezeket a tapasztalatokat?
 |
Berkovich Gábor, https://www.facebook.com/berkovich.gabor a fehérvári központú Innoskart informatikai klaszter alapító-elnöke |