Én azok között voltam, aki nem lelkendezett az iskolák bezárásáért, de megértette, hogy ez egy szükséges lépés annak érdekben, hogy a közeljövőben újra megnyíljanak előttünk azok a kapuk, amiket önhibáinkon kívül be kellett csukni.
Több kérdés is felmerült, nem csak bennem, hanem szülőkben, alsóbb éves ismerőseimben, és barátaimban.
Hogyan vegyük rá magunkat arra, hogy önállóan készüljünk fel a ránk váró vizsgákra? Hogyan fogják tudni leadni a tanárok az anyagokat? Hogy értem meg a magyarázást igénylő tantárgyakat?
Úgy gondolom, én egy viszonylag szerencsés helyzetben vagyok, annak ellenére, hogy OKJ vizsgám lesz május 12-én.
Minden anyagot leadtak a tanáraim, múlt héten befejeztük, ami még hátra volt, pedig akkor még nem lehetett biztosra tudni, csak sejteni, hogy hétfőn már nem kell mennünk. Én imádkoztam, hogy kicsit húzzuk még ki a dolgokat, kb. 30 tanítási nap van hátra, ezt bírjuk ki. Nem bírtuk.
Sokféleképpen lehetett reagálni erre a helyzetre: kétségbeesni, megijedni, úgy érezni, hogy ez a kényszerpihenő azt jelenti, hogy semmit nem kell csinálni, esetleg eldönteni, hogy akkor most mehet a buli a haverokkal látástól vakulásig.
Az egyik barátnőm azt mondta, hogy ő csak élni akarja tovább az életét, vírustól függetlenül.
Igaza van. Élnünk kell az életünket, de sokkal felelősségteljesebben.
A diákoknak egy valamire hívnám fel a figyelmét: EZ MOST NEM EGY NYÁRI SZÜNET, amikor nincs mit tenned. Az évnek még nincs vége, és, ha szeretnénk, hogy az életünk ugyanolyan, vagy, legalább hasonló mederben folyjon tovább, akkor meg kell értenünk, hogy magunkra vagyunk utalva (a szó legtágabb értelmében, hiszen a tanárok ott lesznek a digitális tér másik oldalán), és nekünk kell rávenni magunkat arra, hogy mindenféle „kényszer” nélkül belevágjunk a tanulásba.
Most fog igazán számítani a „nem az iskolának, hanem magadnak tanulsz” elv.
Senki nem akar megbukni egy vizsgán, az érettségin csak azért, mert ez állt elő, ugye?
Személyiségemből adódóan szorgalmasnak mondhatom magamat, időbeosztást pedig mindig élveztem készíteni. Szerencsére, miután megcsinálom a lelkesedésem eltart bőven hetekig, így nem kell azon gondolkodnom, hogy mivel motiválhatnám magam.
A barátaimmal beszélgettünk, és mindenki másképp áll hozzá az egészhez.
Én órára pontosan beosztottam, hogy mikor, mit, és mennyit tanuljak, mert nekem fontos a kötöttség, így kevésbé szegem meg a rutint.
Valaki az iskolai órarendet nézi, és, ami lenne aznap, azt gyakorolja.
Valaki kötetlenebbül osztja be, és csak azt határozza meg, mikorra kell végeznie az adott feladattal.
Egyik Szóval Győzni társam, Bíró Mózes hívta fel a figyelmemet arra, hogy ő a tesi otthoni „tanulására” is nagy hangsúlyt fog fektetni. Először nem értettem, de nem kellett sok idő, mire leesett. A testmozgás mindig fontos, így most is. Be is iktattam a saját órarendembe két napot, ahol valamit mozogni fogok itthon – igaz azt még nem találtam ki, hogy micsodát.
Rengeteg diáktól hallottam, és saját magam is éreztem, hogy sokszor feleslegesen ülök egy-egy órán, és, hogy azt az időt sokkal produktívabban is el tudnám tölteni. Itt az ideje.
Minden tárgynak meg van a maga szerepe, de senki sem szeret mindent. Amellett, hogy azzal is foglalkoznunk kell, ami nem tartozik a kedvenceink közé, az utazás és egyéb ilyen tevékenységek idejét megspórolhatjuk, és végre beleölhetjük olyan hobbikba, amiket imádtunk csinálni, de valamiért nem tudtunk rá időt szakítani.
Fess, rajzolj, írj, olvass. Nézd meg az új részeket a kedvenc sorozatodból, amire nem volt idő, mert az iskolában ültél, otthon pedig tanulnod kellett.
De fontos, hogy ne a kötelességed helyett tedd ezeket.
Ez a jutalmad, amiért a nap nagy részét produktívan töltötted el.
Segítsetek egymásnak az osztálytársaiddal, akkor is, ha nem vagytok jóban. Fontos, hogy összefogjunk, mindenki jó valamiben, és lehet, hogy pont az a kicsi löket kell másnak, hogy megértse az anyagot, amit tőled kap.
Fontos hozzátennem azt, hogy mindenben kövessük a vezetőség utasításait: igen, most azokra – is - gondolok, akiket nem érdekel az egész, és így is bemennek bulizni valamelyik kocsmába, ha már a szórakozóhelyek bezártak.
Nem, ennek nem most van itt az ideje. Nem kell egyből világvégét kiáltani (sőt) de helyén kell kezelni a dolgokat. Ne bulizz most, hogy később akár együtt is bulizhassunk.
Nem áll meg az élet, csak átalakul.
Alföldi Laura, a tavalyi Szóval győzni kommunikációs bajnokság döntőse