Eltelt egy év a tavalyi vagyis az első Szóval Győzni verseny óta, és mint ”veterán” döntős aki átélte a mentornapok adta lehetőségeket nem lepődtem meg hogy több mint kétszer annyian jelentkeztek mint egy évvel ezelőtt.
Örömmel vágtunk bele a bajnokság promotálásába, hiszen fontosnak tartottuk a verseny hitelesítését és mondanivalóját. Ugyan ekkora öröm volt, amikor megtudtok, sokan bíztatásunkra, illetve az eseményeken készült képek és videók inspiráló hatása miatt jelentkeztek.
A tavalyi döntősök közül nem jelentkeztünk újra, viszont voltak tavalyról ismerős arcok, akik akkor nem jutottak be a döntőbe, de nem adták fel és idén újra megpróbálták így másodszorra is zsűri elé ültek, de akadtak olyan fiatalok is akik tavaly már szemeztek a Szóval Győzni-vel,de nem éreztek késztetést a jelentkezéshez, azonban idén beadták a derekuk és eljöttek. Külön kiemelném,hogy legtöbbjük gyakorolt és fejlesztette magát a kommunikáció terén. Főként iskolával kapcsolatos eseményeken vállaltak feladatokat, és volt aki versenyeken indult ezen a téren. A közösségi oldalakra feltett videók és képek is inspirálóan hatott néhányukra. Többen kíváncsiak a verseny menetére, és szeretnék magukat kipróbálni nagy közönség előtt.
A mentorok megkértek mindenkit meséljenek magukról, és nem meglepő, de a jelentkezők szeretnek beszélni, és többségük céltudatos, akik egyetemi jövőképet képzelnek el maguknak, többen a kommunikáció terén, de van köztük orvosnak, sportolónak,ügyvédnek és művésznek készülő is.
Ezen felül meséltek hobbikról amiket szívesen csinálnak. Volt aki tanulással tölti a szabadidejét is, van aki könyveket szeret olvasni és színházba járni, de a legtöbben mégis sporttal kapcsolatos hobbit űz, mint például lovaglás, boxolás és teniszezés. Ezek mellet népszerű a zenélés is különböző hangszereken. Igen sok színűek a jelentkezők talpraesettek és céltudatosak, legtöbbjük már igen fiatalon tudja, hogy hova szeretne jelentkezni és, hogy hol szeretnének tartani 5, 10 év múlva.
A versennyel kapcsolatban mindenkinek van elvárása. Fejlődni szeretnének, magabiztosabban kommunikálni és nagy közönség előtt is teljesíteni a lehető legtöbbet és leküzdeni az önbizalomhiányt. Megpróbáltatásnak veszik a versenyt.
Részben a jelentkezés miért-je is a fejlődéssel kapcsolatos,de volt aki azért jelentkezett mert „showman”-nek tartja magát. Egyeseknek verseny izgalma mellett a helyszín is nagy élmény volt, mert még sosem járt a Hiemer –házban, ahol a válogatón kívül a mentornapok is zajlani fognak.
Egyesek az utolsó gimnáziumi, szakgimnáziumi éveiben, ezen a versenyen szeretnék még próbára tenni magukat, ezzel tapasztalatot remélve.
A döntőbe jutottak legyenek nagyon büszkék magukra, de akik nem kerültek be ,ők se csüggedjenek, hiszen a zsűrinek nagyon nehéz dolga volt 65 ember közül 12 fiatalt kiválasztani és reméljük jövőre újra esély lesz jelentkezniük.
A válogató estélyén már kikerültek a döntőbe jutottak nevei. Szeretnék nektek kellemes idő töltést és rengeteg tapasztalatot kívánni a verseny során! A verseny szót nem szívesen használom, hiszen mi egy percig se éreztük úgy hogy vetélkedünk egymással, még a döntőn se, de ezt valószínűleg ti is így fogjátok látni. Ezen kívül észre fogjátok venni, hogy ez alatt a pár hónap alatt mennyivel bátrabbak lesztek, tele lesztek önbizalommal és tapasztalattal, ami egész életetek során végig fog kísérni. Az biztos, hogy nem fogjátok megbánni a jelentkezést! Ami nekem a legtöbbet jelenti, hogy nagyszerű személyiségeket ismerhettem meg a pár hónap alatt, nem csak a versenytársaimban, akiket ma már barátaimnak nevezek, de a mentorok is csodálatos emberek, akiket érdemes megismerni!
Hozzátok ki magatokból a legtöbbet, ismerkedjetek, és érezzétek magatokat nagyon jól!
László Laura