A társadalmi bizonyíték elve
Ha egy terméket sokan használnak, egy információval sokan egyetértenek vagy valakit sokan támogatnak, akkor az emberek hajlamosak azzal automatikusan egyetérteni. Robert Cialdini, amerikai pszichológus kutatásai is bizonyították, hogy az emberek gyakran helyesnek ítélik meg azt, ahogyan mások cselekszenek, pusztán azért, mert a többség így viselkedik. Ez a jelenség akkor is fennállhat, ha az adott cselekvésmód nem tűnik logikus döntésnek.1 Ezért is találkozhatunk a reklámokban az olyan mondatokkal, mint „A magyarok háromnegyede elégedett a szolgáltatásainkkal”; „Az ügyfeleink 80%-a ajánlaná termékeinket barátainak”; vagy „Már több, mint 300 ezren döntöttek a mi termékeink mellett”.
Közösségi média vs. valóság
Információs társadalmunkban minden nap rengeteg inger ér minket a közösségi médián keresztül, és a nagyszámú tartalom cunamiban időről-időre előfordulnak hamis információk, álhírek is. Valami alapján döntést kell hoznunk, hogy mely információkat fogadjuk el igaznak, és melyeket nem. Ha ilyen döntési pont előtt állunk, nagyon fontos, hogy ne kizárólag a lájkok, reakciók száma alapján hozzuk meg ítéletünket a tartalom valóságtartalmáról. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy miért nem hordoz megbízhatóságra utaló jelet önmagában a reakciók száma.
Reakciók kikiáltási ára: 1 dollár
A „lájkolás” jelenségét a közösségimédia-platformok hozták magukkal. A reakciókat a közösségimédia-oldalak arra találták ki, hogy az emberek egyszerűen kinyilváníthassák a véleményüket egy adott tartalomról/személyről. Ha egy poszt/oldal/személy sok lájkot, vagy pozitív reakciót kap, érthető, hogy ösztönösen nagyobb lesz felé a bizalmunk, a fent említett, Cialdini által is kutatott pszichológiai jelenség miatt. Azonban a reakciók nem biztos, hogy valós személyektől származnak.
Lájkboltok
Egyre több lehetőség adódik arra vállalkozásoknak, közszereplőknek, sőt, még magánszemélyeknek is, hogy lájkokat vásároljanak. Már egy egyszerű internetes kereséssel is számtalan olyan „szolgáltatóra” bukkanhatunk, akik pénzért cserébe lájkokat kínálnak. De hogyan tudnak lájkokat generálni? A válasz nem bonyolult: hamis profilhálózatok és/vagy csapatok üzemeltetésével.
Kezdetlegestől a profiig
Az egyik lehetőség, hogy a „lájkszolgáltató” rengeteg hamis profilt tart fenn, akár több ezret, és ha lájkolni kell, akkor egy mechanizmus alapján ez a rengeteg hamis profil belájkolja az adott bejegyzést/oldalt. Ezt a legtöbb esetben nagyon könnyű felderíteni, mert sokszor ezek a profilok csak pár napja alakultak, profilkép és tartalom nélküliek.
Azonban mára már léteznek nagyon komoly profilhálózatok is ilyen célokra. Előfordulnak már olyan jelenségek is, hogy több éve építgetett profilhálózatokat készítenek, amelyek rendszeresen posztolnak, és képekkel is rendelkeznek, amelyeket döntően MI-vel generálnak, azonban az MI technológia rohamos fejlődésének köszönhetően szabad szemmel már nem megkülönböztethetők ezek a képek a valós személyek képeitől. Ezt egyébként Sophie J. Nightingale és szerzőtársainak kutatása is bizonyítja, ahol azt találták, hogy az emberek „a véletlenszerűségnél alig teljesítenek jobban” a manipulált képek eredetitől való megkülönböztetése során.2
Léteznek azonban ennél is nehezebben visszakövethető módszerek is: előfordul, hogy nagyon nagy számú, valós emberekből álló online csoportokat toboroznak, ahova csak beküldik a bejegyzéseket, amelyeket a csoport tagjainak lájkolnia kell. A lájkolásokért meghatározott értékben (általában csekély) pénzjutalom jár. Így a visszakövetés sokszor lehetetlen, mert a reakciók száma valós személyek kedveléseitől lesz magas.
Hogyan ismerhető fel?
A következőkben megmutatjuk, hogy mik azok a fontos -és kevésbé egyértelmű- pontok, amelyek mérlegelésével biztosabbak lehetünk a reakciók valódiságában. Azonban hangsúlyozzuk, hogy 100%-ban így sem lehetünk biztosak, hogy az összes reakció valós és szánt szándékú.
1. Számoljunk engagement rate-et.
A közösségimédia-oldalak esetében megfigyelhető, hogy átlagosan az adott oldalt követők hány százaléka reakciózza az oldal tartalmait. A Facebookon ez a szám átlagosan 0.5-0.9%. Az engagement rate kiszámítását úgy végezhetjük el, hogy az adott oldal/személy legalább utolsó 10 bejegyzésének a reakciószámát átlagoljuk, és ezt elosztjuk az oldalt követők számával, majd megszorozzuk 100-zal. Ha ez a szám a Facebook esetében jelentősen 1% felett van (pl. 15-20 szorosa), akkor az arra adhat gyanút, hogy az adott oldal rendszeresen vásárol bejegyzéskedveléseket. Ha jelentősen 0,5% alatti ez a szám, az arra utalhat, hogy az oldal követőket vásárolhatott. Az engagement rate egyébként fizetett hirdetések gyakori használata esetén is jelentősen eltérhet az átlagostól, ezért ez az érték bár nagyon hasznos, de önmagában nem alkalmas a reakciók vagy a követők valódiságának megítélésére.
2. Nézzük meg a lájkolók nemzetiségét.
Ez akkor kifejezetten hasznos, ha az adott oldal tartalma szerint kötődik egy bizonyos országhoz (pl. Egy magyar nyelvű oldal, egy magyar híroldal, egy magyar közszereplő oldala, stb). Ha a kedvelők nemzetisége jelentős számban eltér az oldal célközönségének nemzetiségétől (pl. magyar oldalnál nagyrészt indiai kedvelők), az gyakran utalhat reakció-vásárlásra.
3. Nézzük meg annyi kedvelő profilját, amennyinek csak tudjuk, akár erre a célra kialakított program használatával.
Ha kétely merül fel bennünk, akkor érdemes megnézni minél több kedvelő profilját. Ha ezek nagyrésze profilkép nélküli/hiányos/friss, az gyanúra adhat okot. Ha egy adott bejegyzésen sok ezer/tízezer reakció van, akkor használhatunk erre a célra kialakított programot. Az Instagramhoz például sok ilyen program elérhető (a szélesebb tudással rendelkezők fizetősen, egyesek ingyenesen), amelyek egy adott oldal/bejegyzés összes reagálójának profilját kielemzik pár másodperc alatt, és kategóriákba sorolják aszerint, hogy valódiak vagy hamisak lehetnek-e.
Összességében tehát nagyon fontos az óvatosság és az információk valóságtartalmának kritikus elemzése. A fenti tippek betartásával és egy kis utánajárással nagyon sokat tehetünk online tudatosságunk javítása és az információk hatékonyabb szűrése felé.
1Bővebben lásd Cialdini: Psychology of persuasion c. művét:
https://www.google.com/url?sa=t&source=web&rct=j&opi=89978449&url=https://archive.org/download/ThePsychologyOfPersuasion/The%2520Psychology%2520of%2520Persuasion.pdf&ved=2ahUKEwj38KWVhf6FAxVulP0HHWR7BJMQFnoECA0QAQ&usg=AOvVaw2mdfMsvSIlD7UMtFF4BSeA
2Bővebben lásd: https://link.springer.com/article/10.1186/s41235-017-0067-2