A tanulmány áttekinti és összehasonlítja a városi reziliencia megértéséhez és méréséhez használt különböző kereteket három területen: a társadalmi, környezeti és gazdasági kihívásokkal szemben.

A fenti célok érdekében a szerzők elmagyarázzák, hogy miként fejlődött a reziliencia fogalma a katasztrófaelhárításra való szűk fókuszról egy szélesebb, rendszeralapú perspektívára, amely a városok alkalmazkodási, átalakulási és helyreállítási képességét vizsgálja. Kiemelik továbbá a városi reziliencia legfontosabb dimenzióit, beleértve a kormányzást, az infrastruktúrát, a társadalmi tőkét és a környezeti fenntarthatóságot. A tanulmányban továbbá megjelenik a több szektor és érdekelt fél integrálásának fontossága is a reziliens városi rendszerek kiépítésében. Másrészt, a szerzők elemzik, hogy a különböző keretrendszerek hogyan különböznek egymástól definícióik, mutatóik és gyakorlati alkalmazásuk tekintetében. Ehhez megvitatják az absztrakt reziliencia-koncepciók mérhető és megvalósítható politikákká való átültetésének kihívásait. Megjegyzik, hogy egy másik fókuszpont a városi tervezés rugalmasságának és alkalmazkodóképességének szükségessége a bizonytalanság és a hosszú távú kockázatok, például az éghajlatváltozás és a gyors urbanizáció kezelése érdekében.

Mindent egybevetve, a tanulmány szerzői megállapítják, hogy nincs olyan „keretrendszer”, amely minden városra alkalmazható lenne, ezért a reziliencia-stratégiákat a helyi körülményekhez, prioritásokhoz és kapacitásokhoz kell igazítani.