A tanulmány a fenntartható városi mobilitás előmozdításának bevált gyakorlatait vizsgálja, különös tekintettel a magánjárművekről a környezetbarátabb közlekedési módokra való átállás ösztönzésére. A tanulmány a lehetséges intézkedéseket öt fő területre osztja: aktív mobilitás, tömegközlekedés fejlesztése, forgalomirányítás, utazási igénykezelés és a lakosság bevonása. Sikeres globális példaként említi Koppenhága kiterjedt kerékpáros infrastruktúráját, Tallinn ingyenes tömegközlekedését és Bogotá hatékony gyorsbusz-rendszerét (BRT). Emellett Zürich városa is példaként szolgál, mivel hatékonyan ötvözi az autózást korlátozó szigorú intézkedéseket (az úgynevezett „botokat”) a tömegközlekedés ösztönzésével (azaz a „mézesmadzagokkal”). A dokumentum kiemeli a fenntartható városi mobilitási tervek (SUMP ok) fontosságát, amelyek keretet biztosítanak a politikai, pénzügyi és gyakorlati akadályok leküzdéséhez. Végül a kutatás rávilágít arra, hogy az aktív társadalmi részvétel és a felhasználóközpontú tervezés elengedhetetlen a hosszú távú környezeti és társadalmi fenntarthatóság eléréséhez.